Vera hátrapillantott a válla fölött a hatalmas házra, amit öt évig az otthonának tekintett. Otthon? Inkább börtön. Most ugyan kilépett belőle, ám ezzel együtt a semmibe lépett bele. Körbenézett és egyszerre érzett örömöt és torokszorító rettegést. Hát, akkor gyerünk – suttogta halkan, csak magának és elindult az ismeretlen felé.
Nem fogsz elválni, mert akkor azzal mész, amivel jöttél: egyetlen bőrönddel!
