Tudnivalók a Budai Ifjúsági Park látogatásával kapcsolatban: belépés csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok részére, nyakkendőben, világos ingben, zakóban. Vászonnadrágban a belépés tilos. Kitiltást eredményeznek a következő kihágások: ízléstelen táncolás, nem twist számra történő twistelés, egy lánnyal több fiú twistelése, fiúk egymás közti twistelése, és más, feltűnést keltő viselkedés
– így indult a Várkert Bazár területén kialakított Ifjúsági park belépési szabályzata a ’70-es években. Ez már a lazult szabályzat volt, egy évtizeddel korábban ugyanis még az aczélgyörgyi szabályozás mentén tűrt és támogatott beat- és rockzenekarok helyett elegáns szalonzene szólt volna, a twist fel sem merült – de még ezt a lazább szabályzatot is igyekeztek azért megúszni a város fiataljai.
Kivéve a vietnámi diákok, cikkünk főszereplői. Ők ugyanis életük nagy lehetőségeként, a KGST-országok összefogásának, felzárkóztatási programjának részeként, szigorú feltételek mentén jöhettek Magyarországra, hogy az itt megszerzett tudással hazatérve majd saját, hosszú háborúból gyógyulgató országukat gazdagítsák – így, ha valakik, hát ők igyekeztek igazán szabálykövetők lenni. Ami egyébként nem állt távol attól, amiben nevelkedtek, sőt: Vietnámban a magyarországinál jóval szigorúbb volt a rendszer, és a kulturális tradíciók is szabálykövető, tisztelettudó fiatalokká nevelték ezeket a diákokat, akiknek a Magyarországon tapasztalt lazább, puhább diktatúra olyan lehetett, mint egy friss fuvallat – nem beszélve arról a kultúrsokkról, amit a világ túlsó felére megérkezve átélhettek. Azért ne képzeljük, hogy holmi hippihangulat fogadta a vietnámi diákokat: eleve nem választhattak szakot, még egyetemet se nagyon, a párt határozta meg, hogy ki hova kerül és mit fog tanulni.
A legfőbb célpontok a Műegyetem villamosmérnöki és vegyészmérnöki kara, a SOTE, valamint az Agrártudományi Egyetem voltak, ez utóbbi lesz Az almafa virága című film egyik kulcshelyszíne is – melyben ugyanakkor az Agrártudományi Egyetemet a BME „alakítja”, ahol a film számos jelenete forgott. A februárban a mozikba érkező első magyar-vietnámi koprodukció ugyanis – legalábbis annak egyik idősíkján – egy ’70-es évekbeli egyetemista pár titkos-tiltott szerelmének történetéről mesél, és bár a filmből egyelőre a teaseren kívül egy kockát sem láttunk, a felütés a politikával és annak a szerelmesek közé férkőzésével sejtet egy hangulatot.
A Magyarországra érkezett vietnámi diákoknak barátkozni, ismerkedni szabad volt ugyan – már persze amellett, hogy tanulmányaikat megfelelőképpen komolyan vették –, de ennél közelebb kerülni, párkapcsolatot kezdeni már nem igazán, vagy ha mégis, hát titokban. A szabályszegésért ugyanis haza is küldhették őket, ami a nagy lehetőség elszalasztását jelentette volna. Hogy az országba érkezett diákok rendszerhűségének és erkölcseinek sértetlenségét garantálják, a diákokkal azonos korú beépített embereket is küldtek, akiknek feladata az volt, hogy megfigyeljék az ifjakat. Ők persze pontosan tudták, kik a titkos megfigyelők, és a magyarországi oktatók számára is hamar kiderült a dolog, ugyanis, míg a tanulni érkezett diákok a legeszesebbek közül kerültek ki, addig a megfigyelők nem voltak épp a legélesebb kések a fiókban. Ezt már a film kapcsán szervezett városi sétán tudtuk meg, nem is a vezetés részeként, csak háttérinformációként egy résztvevő sétálótól. A séta során végig a budai oldalon maradtunk, közel a Dunához, a Műegyetem rakpart és a Bem rakpart közötti szakaszon, valahogy úgy alakult ugyanis, hogy ezen a környéken összpontosult majdnem az összes olyan helyszín, amely ekkoriban a fiatalok életének fontos helyszíne volt.
Ilyen volt például a Bem rakpart 30. szám alatt álló Te + Én ház, amelynek legfelső emeletén annak idején nem kisebb személyiség élt, mint Psota Irén férjével, Ungvári Tamás íróval, de a ház híres lakói között volt Laux József, az Omega dobosa és Adamis Anna dalszövegíró is. De a témánk szempontjából nem az emeleti lakások a fontosak, hanem a földszinti üzlethelyiség. A kirakat mögött ma bútorüzlet működik, ám a ’70-es években az egyik legkedveltebb randevúhelyszín, a Délbudai Vendéglátóipari Vállalat Te + Én eszpresszója (borítóképünkön). Az eszpresszó akkor ultramodernnek számító, és a romantikázásra ezáltal különösen alkalmas boxos kialakításával vonzotta a privát szférára vágyó ifjakat, akik a szomszédos virágüzletben mindjárt beszerezhették az ajándékot is.
Ahogy ez a városi séta, úgy a film is felvillantja majd a két idősík között eltelt mintegy negyven év okozta kontrasztokat: a történet ugyanis nemcsak a ’70-es években, hanem napjainkban is játszódik, amikor is egy fiatal vietnámi lány, Song Ha érkezik Budapestre, hogy utána járjon egy családi titoknak.
Ám, mivel az alkotók két szerelmi szálat ígérnek, a nagymamája mellett, aki a ’70-es években Budapesten volt egyetemista, a történet egy pontján alighanem ő is szerelmes lesz. A magyar fővároson kívül Vietnámban is zajlott a forgatás, ám míg itthon inkább urbánus környezetben keresték meg a ’70-es éveket megidézni képes helyszíneket, addig a vietnámi forgatások inkább a természet szépségeiről szóltak.
A koprodukció jelentőségét az is adja, hogy tulajdonképpen meglepő, hogy csak most került rá sor – ugyanis a vietnámi-magyar kapcsolatokat nagyon megerősítette az a másfél-két évtized, amikor Magyarország vietnámi diákokat fogadott az egyetemein. Az évfolyamonkénti nyolc-tíz vietnámi hallgató ugyanis – amellett, hogy sikerrel teljesítették a KGST-küldetést, és hazája megbecsült, kiemelkedő mérnökeivé, orvosaivá, vegyészeivé, vagy akár politikusaivá váltak – megőrizte az itt kapott élmények emlékét is. Ennek az összesen nagyjából négyezer főt számláló közösségnek a tagjai féltőn óvják meglepően jó magyar nyelvtudásukat, sokan még a magyar ünnepekről is megemlékeznek, főzik ételeinket, éneklik az itt töltött idő alatt tanult nép- és műdalokat. Sokan, amikor megtehették, vissza is tértek Magyarországra, itt házasodtak, vagy ha ők nem is élhettek itt, gyerekeik, unokáik kezdtek Magyarországon új életet – a vietnámi gasztronómia jól látható budapesti jelenléte sem véletlen.
Erről a közösségről szólt Tóth Gábor és György Lea 2015-ben készült dokumentumfilmje, a Dunának, Mekongnak egy a hangja, György Lea pedig Az almafa virága című filmnek is az egyik producere lett (a másik Sípos Anna). De van ennél húsba vágóbb kapcsolat is a film és a valóság, a ’70-es évekbeli vietnámi diákok budapesti élete és a jelen között: a ’70-es években itt tanult diákok gyerekei közé tartozik a film két női főszereplője is, Nari Nguyen, akit a Drakulics elvtársban már láthattak a moziba járók, és Dzhuliya Lam, aki belsőépítészként és modellként ismert. Férfi partnereik a filmben Koltai-Nagy Balázs, a Katona József Színház színésze és a Viharsarokból ismert Sütő András lesznek. Az almafa virága Szűcs Dóra rendezésében, Valentin-napra időzítve, február 16-án érkezik majd a mozikba.
The post A ’70-es évek Budapestje a nagy lehetőséget jelentette sok ezer vietnámi diáknak first appeared on 24.hu.
