Dóri és családja kihívással teli éveket tudhat maga mögött. Down-szindróma, szívműtét, leukémia: mindezzel a kislánynak még két éves kora előtt kellett szembenéznie. A Rafael család szerencsére már túl van a nehezén, és azt vallják: jöhet bármi, a felhők felett mindig süt a nap!
„Százzal be a kórházba, délelőtt közli a főorvos úr, hogy leukémia, délután már el is kezdik a kemoterápiát. Addig van időnk átszervezni az életünket.” Szilvi és Kálmán pár órát kapott arra, hogy eldöntsék: bármi történjék, megoldják. „Emlékszem, Kálmán első szava is ez volt: megoldjuk. A pszichológus azt mondta, egy család ilyenkor vagy megerősödik, vagy szétszakad, más út nincs. Nekünk evidens volt, hogy nem adjuk fel.”
Dóri anyukája és apukája hosszú hónapokig felváltva ingáztak a kórház és Dóri otthon maradó két testvére között. „Egy pillanat alatt átértékelődik minden. Már nem fontos az, amin reggel még mérgelődtél, nem érdekes, hogy kidurrant a kocsi kereke. A fontos az, hogy a lányod egészséges legyen.” Kálmán szerint abban, hogy a betegség után újrakezdjék, sokat segítettek nekik a Bátor Tábor családi táborai is. „Ha minden ember csak egy napot eltöltene a Bátor Táborban, sokkal jobb lenne a világ. Borzasztó sok energiát és impulzust adott, hogy kizökkenhettünk a hétköznapokból, sorstársakkal találkozhattunk.”
„Olyan törődést és figyelmet kaptunk, amit át kell vennünk, tovább kell adnunk a saját életünkben is” – teszi hozzá Szilvi. „Az önkéntesek mindenről gondoskodtak: amikor öltöztetni kezdtem a gyerekeket, jöttek, hogy hagyd, majd mi megcsináljuk. És felszabadultan beszélhettünk a betegségről. A baráti körünkben azt tapasztaltuk, hogy félnek megkérdezni, hogy van Dóri, zavarban vannak, nem tudták, hívhatnak-e minket bárhova.”
„A Bátor Táborban nem voltak tabuk, teljesen természetesen jöttek a dolgok, hiszen mindenki tudta, miről beszélünk” – mondja Kálmán. „Találkoztunk olyanokkal, akikkel a kórházban egy emeleten voltunk. Jó volt újra látni őket, megkérdezni, nektek hogy ment? És hallani, hogy most már jól vannak.”
A közben iskolás nagylánnyá cseperedett Dóri most otthon tanulja a betűvetés rejtelmeit, de anyukája szerint mindannyian nagyon várják, hogy az életük újra visszatérjen a rendes kerékvágásba. „A gyerekeknek is nagyon hiányzik, hogy elmehessünk kirándulni, a Bátor Táborba is visszavágynak. Reméljük, hogy hamarosan újraindul az élet, mi addig is kitartunk.”
A Bátor Táborban évente 2000 érintettnek adnak bátorságot, erőt a gyógyuláshoz. Online is. Segíts adó 1%-oddal, hogy még több család életét indíthassák újra!
The post „A Bátor Táborban nem voltak tabuk, nyíltan beszélhettünk a betegségről.” (X) first appeared on 24.hu.
