A blokádot nem feladjuk, hanem magunkkal visszük. Az ellenállást most egy ideig az épületeken kívül folytatjuk. Akár ezek közt a falak közt, akár az otthonainkban, karanténban kell az egyetemi autonómiáért küzdenünk – az Egyetem mi vagyunk
– mondták az SZFE diákjai múlt héten, legutóbbi, Vas utcai sajtótájékoztatójukon, amelyen bejelentették: az új járványügyi korlátozások miatt nincs más lehetőség, mint 71 nap után elhagyni az elfoglalt és 0-24-ben általuk őrzött egyetemi épületeket.
A második járványhullámból visszanézve ez már szinte történelmi távlatnak tűnik, de a hallgatók blokádja csak az ősz elején, a szeptember elsejére virradó éjszaka indult, vagyis akkor, amikor az SZFE is alapítványi fenntartású magánegyetemmé alakult át egy júliusi törvénymódosítás értelmében. A változást egy több hónapos, egyre hevesebb tiltakozás előzte meg, melynek során a hallgatók és oktatók aggodalmait, javaslatait és ellenvetéseit sorra lesöpörte a kormány, akárcsak az általa létrehozott alapítványi kuratórium, amelynek augusztusban kinevezett tagjai közé senki nem került be az egyetem által javasolt személyek közül. Helyet kaptak ellenben a kormányhoz közel álló művészek és üzletemberek, az elnök pedig maga Vidnyánszky Attila, a magyar színházi élet egyre nagyobb hatalmú potentátja lett, aki jó ideje nem csinált titkot az SZFE, és az ott oktató tanárok iránt érzett mély ellenszenvéből.
A diákok központi követelései kezdettől fogva egyértelműek: az általuk illegitimnek tartott kuratórium lemondását és az egyetemi autonómia visszaállítását követelik, valamint azt, hogy az alapítói jogokat gyakorló minisztérium üljön le érdemben tárgyalni az egyetem polgáraival az átalakításról. A minisztérium azonban ugyanilyen következetesen mossa kezeit az ügyben, arra hivatkozva, hogy már nem ők a fenntartók. Palkovics László rendre kifejti, hogy a konfliktus megoldása szeptember óta immár kizárólag a kuratóriumra és az egyetemre tartozik, a kormány ezért nem is szándékozik beleavatkozni (a napokban hozzáfűzte, hogy az SZFE autonómiája szerinte semmilyen módon nem változott). A kép tehát ellentmondásos.
Hiába tűnt ugyanis őrülten eseménydúsnak az utóbbi pár hónap, tulajdonképpen egy állóháború zajlott, ahol még arról sem sikerült megegyeznie a feleknek, hogy kiknek kellene leülnie a tárgyalóasztalhoz, nemhogy a mindenki számára elfogadható kompromisszumokról.
Míg a nyári nyilatkozatok, petíciók valamint az oktatói és vezetői lemondáscunami nem hatották meg különösebben a kuratóriumot, a szeptemberben induló egyetemfoglalás meglepően hatékony ellenállási formának bizonyult. A váratlan lépés láthatóan megakasztotta az erőltetett tempójú átalakítást, a diákok által szervezett kreatív akciók és tüntetések pedig egyre nagyobb tömeget mozgattak meg és komoly figyelmet generáltak a nyilvánosságban – az október 23-i tízezres demonstráción már általános társadalmi elégedetlenségbe csatornázva be az SZFE ügyét.
A kuratórium és az általa kinevezett új vezetők közben hol gáláns anyagi ajánlatokkal (fizetésemelés, megduplázott költségvetés), hol fenyegetésekkel és jogi nyomásgyakorlással (bérek visszatartása, őszi szünet előrehozása, sztrájk jogi ellehetetlenítése, tanulmányi félév felfüggesztése) próbálták áttörni a tiltakozás falát, ám átütő sikert eddig nem értek el.
Az egykori katonatisztből az SZFE kancellárjává kinevezett Szarka Gábor többször is hiába próbált meg bejutni a Vas utcai épületbe, a mindkét fél által indított bírósági ügyek pedig még folyamatban vannak:
- a Fővárosi Ítélőtábla a múlt héten jogszerűnek ítélte az SZFE oktatóinak sztrájkköveteléseit,
- a Hallgatói Önkormányzat bírósághoz fordult az oktatás felfüggesztése miatt;
- az egyetemi polgárság épp közigazgatási pert indít az Oktatási Hivatalhoz benyújtott kérelem elutasítása miatt,
- az Alkotmánybíróság pedig már októberben iktatta azt a panaszt, amit az alaptörvényben garantált egyetemi autonómia megsértése miatt nyújtottak be.
A patthelyzetet végül a járvány második hulláma borította fel, a szigorú kijárási korlátozások ugyanis egyértelművé tették, hogy a blokád fizikai formájában nem tartható fenn a továbbiakban. Ekkor jelentették be a diákok, hogy 71 nap után elhagyják az épületeket, egyben ráirányították a figyelmet az egészségügyi dolgozók iránti szolidaritás fontosságára. A kiköltözés napján az SZFE szeptember végén leköszönt megbízott rektora, Upor László azt nyilatkozta lapunknak, hogy a diákok részéről ez volt a felelős döntés egy világjárvány idején, és szerinte a tiltakozás nem fog kifulladni az online térben sem. Mindenesetre az új helyzet számos gyakorlati kérdést felvet a hallgatói ellenállás jövőjével kapcsolatban, például azt, hogy mennyire működik bázisdemokratikus fórumozás az interneten keresztül.
Mivel a fizikai foglalás utolsó heteiben a járványhelyzet miatt az Ódry színpadon korlátozott számban lehettünk jelen, az online csatlakozás lehetőségét már korábban is kidolgoztuk, de most, hogy teljesen a videochat terébe helyeződött a fórumozás, fejlesztettünk a szavazás menetén és sokkal többen kapcsolják be a kamerájukat is – az előző félév online tanórái után ez nem különösebben szokatlan, flottul megy az átállás vita és döntéshozás szempontjából is. Már több online fórum zajlott a korábbiakhoz hasonló részvétellel, heti minimum három közgyűlést tervezünk
– írta kérdésünkre Szurdi Panni a hallgatói kommunikáció részéről.
És hogy mennyire egységes a diákság blokádügyben? Korábban erről készültek hallgatói felmérések, legutóbb októberben, amelyből kiderült, hogy a válaszadók 95 százaléka illegitimnek tartotta a kuratóriumot és egyetértett a blokád fenntartásával. Az utóbbi időben ehhez hasonló felmérés nem készült, de Szurdi Panni szerint „az egyértelműen az oktatásunk ellehetetlenítésére irányuló intézkedések elleni küzdelem kivétel nélküli közös érdeknek tűnik – minden online tanóra megtartásra kerül, a projektjeinket továbbra is fejlesztjük.”
A feladatkörökre osztott munka folyik tovább, a némiképp átalakult munkacsoportok nap mint nap – szintén online – találkozókat tartanak. Az akciószervezés gyakorlatilag minden szegmense elkezdett az online térre koncentrálni, és Szurdi szerint rengeteg ötlet és terv áll megvalósítás előtt és alatt. „Reméljük, hogy ez az új helyzet alkalmat adhat arra, hogy az ügyünk tágabb kontextusa kibontakozhasson – a művészet eszközeinek segítségével minél több platformon szeretnénk lehetőséget biztosítani az érdeklődőknek a tájékozódásra és elmélyülésre a felsőoktatás szabadságának kérdéskörében.”
Közben a folyamatban lévő jogi ügyeket is szorosan figyelemmel követik, de döntési határidőkről nincs tudomásuk. A bírósági ítéleteken mindenesetre sok múlhat a tiltakozás szempontjából. Az oktatást felfüggeszteni próbáló kuratórium és új vezetőség közben láthatóan már lemondott a most futó félévről, és inkább a tavaszi szemeszterre koncentrál. Onnantól megpróbálná meg határozottan a saját keretei közé terelni az egyetemi képzést, véget vetve az egyetemi közösség ellenállásának. Vidnyánszky Attila a múlt héten azt nyilatkozta, hogy február elsejétől új helyszíneken folytatódik az oktatás az SZFE-n. Mint mondta, ezzel kapcsolatban már meg is kezdődtek a felújítási és egyéb munkálatok, de több részletet nem árult el, túl azon, hogy az eddiginél egy „sokkal nyitottabb, színesebb és gazdagabb életet élő egyetemet” vizionálnak.
Szurdi Panni azt mondja, hogy a hallgatók és oktatók közössége egyelőre nem kapott tájékoztatást új helyszínen kezdetét vevő oktatásról az általuk illegitimnek tartott vezetőségtől vagy fenntartótól.
Amikor azt hangsúlyozzuk, hogy az Egyetem mi vagyunk, komolyan gondoljuk. Az ellenállást és ezt a szellemiséget nem csak otthonainkba visszük magunkkal, hanem bárhova, ahova mennünk kell. A hallgatói szerződésben rögzített súlyos kötelezettségek keretezik lehetőségeinket – ez azonban korábban sem gúzsba kötött, mint inkább kreativitásra sarkallt bennünket. Bízunk abban, hogy az Eszterházy Károly Egyetem fenntartóváltása kapcsán körültekintésre intő egyházi jelenlét belátásra készteti a felelős minisztériumot, és az előzetes egyeztetés az egyetemi közösségekkel tendenciává válik – ez, adott esetben, visszahathat a mi ügyünkre is. Amíg azonban az intézményünk alapító jogainak törvényes gyakorlója, az ITM nem orvosolja a helyzetet, tiltakozásunkat folytatjuk.
Az SZFE-ügy állásával és lehetséges kifutásaival kapcsolatban Szarka Gábor kancellárt, és Zalán János oktatási ügyekért felelős rektorhelyettest is kerestük, de egyikük sem kívánt nyilatkozni lapunknak. Az egyetemi autonómia jelentőségéről, valamint magyar felsőoktatásban zajló átfogó átalakítás okairól és következményeiről ebben a cikkünkben olvashatnak részletesen:
Kiemelt kép: Mohos Márton/24.hu
