Ebben a szellemben szerveződött meg vagy szerveződött újjá a történeti magyar hazában, a közép-európai térségben több zarándokút – ilyen például a három (dunántúli, baranyai, dél-alföldi) Szent Márton-út, a Sárospatakról Kassára vezető Szent Erzsébet-út, vagy a Mária-utak hálózata.
E könyv zarándoknak és turistának egyaránt szeretne segíteni, hogy felhívja a figyelmet az utak szépségeire, az ott élő emberekre, az úton található értékekre, a kulturális és épített örökség emlékeire. A könyv fejezetei nagy kalandra hívják tehát az Olvasót: kilépni a mindennapokból és közel kerülni a tájhoz, amelyben a természeti és az épített környezet együtt jelenik meg a hozzájuk kötődő elbeszélő hagyománnyal, és közel kerülni a tájban élő, alkotó emberekhez. A szépségeket látva, az értékeket megismerve rácsodálkozhatunk a teremtett világ gazdagságára és magára a Teremtőre. Ráébredhetünk gazdagságunkra, de felelősségünkre is egyúttal.
www.kossuth.hu
A tájban egyszerre van jelen a természet és a történelem. A táj maga a létünk, a tájhoz való hűség pedig az ott élő közösség múltjának ismeretét, jó és rossz sorsának felvállalását is jelenti. A szülőföld anyanyelvünk mellett Isten legnagyobb ajándéka!
Induljunk útnak tehát…
Nagy értéke ennek a kötetnek, hogy végigvezet bennünket a zarándoklat gyakorlatának történelmi kibontakozásán, formálódásán. Minden történelmi kor más-más úticélt és vele együtt más-más gondolatot helyezett a középpontba. Úgy gondolom, hogy végigolvasva egy-egy zarándokút bemutatását, indítást kapunk a személyes bekapcsolódásra. A zarándoklás mindig időszerű. Valamilyen módon mindnyájunknak szükségünk van rá. Sajátos értelemben mondom, hogy „világot kell látnunk”.
(részlet Beer Miklós püspök ajánlásából)
